Mekkora lelkük van a növényeknek?

 

Mekkora lelkük van a növényeknek?

 

Az ugye senkiben nem merül fel kérdésként, hogy vajon az embereknek van-e lelkük? A legtöbb ember úgy gondolja, hogy az állatoknak is van lelkük és érzéseik. Viszont azt senki nem tudja, vajon a növények éreznek-e? Van-e lelkük? Vajon tudják, mikor megeszik őket?

Erről a témáról sokan gondolnak sokfélét. Született több tanulmány, kísérlet is. Ezek közül elsőként az Ikea tanulmányát említeném meg, ahol 2 növényt teljesen egyforma körülmények között tartanak, de az egyik növényt 30 napon át dicsérik, míg a másik (ugyanolyan fajta) növényt folyamatosan szavakkal bántják. A különbség szemmel látható. ( Az még egy érdekes kísérlet lett volna, ha az eddig szidalmazott növényt elkezdik dicsérni, helyrejön-e? ) Erről a kísérletről készült videót itt tekinthetik meg:

Egy másik  kísérletet egy arabidopsis nevű fajon végezték el, magyarul a lúdfűn. Közeli rokonságban áll olyan növényekkel, mint a brokkoli, a fodros kel, viszont az itt felsorolt rokonaival ellentétben nem alkalmas emberi fogyasztásra.

Arabidopsis thaliana.jpg

Gyakran végeznek vele mindenféle kísérletet, mert az első növények egyike, ahol sikerült megoldani a teljes genom-szekvenálást, így sokkal inkább tudjuk értelmezni a belső folyamatait, mint más növényeknél. Arra a kérdésre keresték ezzel a kísérlettel a választ, miszerint tudják-e a növények, hogy éppen megeszi őket valami? Ehhez először a kutatóknak szüksége volt egy tökéletes hangfelvételre azokról a hangokról (inkább rezgésekről), amik akkor keletkeznek, amikor egy hernyó megeszik egy levelet. A hipotézis szerint a növények képeset valahogy hallani vagy érzékelni ezeket a rezgéseket. A kísérletet végzők sikeresen leutánozták a semleges természeti vibrációkat is, mint például amit a légmozgások okoznának.

Kiderült, hogy a lúdfű kiválaszt egy bizonyos olajat, hogy elriassza a ragadozókat – az olaj minimális mértékben mérgező, ha megeszik. Amikor “lejátszották” nekik a hernyók hangját, akkor a növény extra adag olajat juttatott a leveleibe. Amikor viszont a semleges zajokat alkalmazták, akkor semmit nem csinált. A növény tehát sokkal dinamikusabban védekezett a környezet veszélyei ellen, mint arra bárki is számított.

Cleve Backster, a CIA hazugságvizsgáló nemzetközi hírű szaktekintélye, 1966-ban felfedezte a később róla elnevezett effektus, amely bizonyítja, hogy a növények képesek érzékelni más növények, valamint az állatok és az emberek érzelmi állapotait és gondolatait. Hatalmas port vert fel akkoriban ez a kijelentés, de azóta egyre több érv és kísérlet támasztja alá ezt az elméletet.

A poligráf működése közben többek között vizsgálja az emberi vérnyomást, illetve légzést, méri a bőr nedvességében bekövetkező változásokat és a bőr felületi feszültségét, elektromos ellenállását. Minden egyes gondolat- és érzelemmintánknak megvan a jellegzetes kilengése.

Képtalálat a következőre: „növényi kísérlet”

Egy alkalommal Backsternek az az ötlete támadt, hogy az egyik szobanövényre erősíti a poligráf elektródáit és kísérletekbe fog. Így tapasztalta meg, hogy amikor megöntözte a növényt, akkor az az emberre jellemző izgatottság jelzését sugározta ki magából, amikor pedig arra gondolt, hogy megégeti egy gyufával, a mutató még hevesebb reakciókat jelzett. Hangsúlyozom, még egyáltalán nem gyújtotta meg a gyufaszálat, csupán gondolt rá. Ezután Backster gondolati kommunikációba kezdett: hol rágondolt a növény meggyújtására, hol csak megjátszotta a fenyegetést az ártás leghalványabb szándéka nélkül, s minduntalan azt vette észre, hogy a növényt nem lehet becsapni. Mintha telepatikus úton érezte volna a szakértő valódi szándékait. Így jutott arra a következtetésre, hogy a növények éreznek és gondolkodnak.Képtalálat a következőre: „növényi kísérlet”

Eleinte maga is kételkedett a saját eredményeiben. Attól tartott, hogy téves következtetéseket von le és netán egy már meglévő jelenséget értelmez félre, úgyhogy tovább folytatta a kutatást.

A következő kísérletsorozat a növények és az állatok közötti interakciókat kívánta detektálni. A növények addig ismeretlen érzékelése továbbra is működött. Feltűnt, hogy a kis és a nagy állatok mozgására egyaránt adnak válaszokat a növények. Másként viselkednek egy kutya jelenlétében és másként egy rovar esetében.

Egyre többek érdeklődését keltette fel ez a parajelenségkör. Két szovjet tudós ( A.P. Dubrov és V. N. Puskin) hasonló kísérletsorozatba kezdett, EEG műszerrel. A orosz parapszichológusok nem csak emberekre, hanem a növényekre is rákapcsolták az EEG-t. Hasonló reakciókat tapasztaltak, mint Cleve Backster.

Olyan kísérleteket is folytattak a kutatók, amikor több ember közül kellett kiválasztani a „bűnöst”. Az egyik ember egy másik helyiségben egy növényt bántott, míg a többi teljesen ártatlan volt. A növény a „bűnös” közelében egyértelműen jelezte, hogy „fél” tőle.Képtalálat a következőre: „növény eeg”

 

Tudósok bebizonyították, hogy a tehenek komoly zene hatására több tejet adnak. vajon a növények gyorsabban nőnek, ha zenét hallgatnak? Vagy ha gondozójuk minden nap beszél hozzájuk?

Természetesen vannak,akik ezeket a kísérleteket cáfolják,vagy egyszerűen nem hisznek nekik. Addig azonban,míg megdönthetetlen bizonyítékok nem látnak napvilágot, mindenki maga dönti el, vajon, mekkora lelkük van a növényeknek?